Húsz perccel azután, hogy észak felé repülve elhagytuk a Strangers-folyó torkolatát meg a fehér emberek által Churchillnek nevezett sivár települést, gépünk elszállt az utolsó satnya fák fölött, s már a Barren Grounds, a Meddő Sík terült el alattunk. Szél szántotta tavak és kopár földek mozaikja suhant el alattunk, melynek a mintája annyira összemosódott, hogy nemigen tudtuk megkülönböztetni, vajon szigetecskével behintett hatalmas tó fölött repülünk-e, vagy számtalan tóval tarkázott óriási földterületet látunk magunk alatt. Ezen az őszi délutánon, noha sütött a nap, ködfátyol fedte a földeket. Az égbolt derült, kék volt, csak a szemhatárnál húzódott egy keskeny felhőcsík.