Hétfő van, vagyis inkább kedd. Az ember elgondolkozik azon, mi legyen.

Gondolja, eleget költött a hét végén, szerdáig jó lenne kenyéren, tejen túl nemigen venni mást. Körbekoslat tehát, mi van, miből lehetne dolgozni, gazdálkodni.

Rögtön látja az ember, van egy karfiolja neki. Nem is olyan kicsi. Még múlt csütörtökön vette, és valahogyan nem került rá sor. Kicsit már szürkül, nem nagyon, de azért az nem lehet kérdéses, hogy föl kell most már használni okvetlenül.

Lengyelesen főzte a múlt előtti héten, rántani hétvégeken szokott inkább az ember, a leves valahogy most nem esik jól, s ekkor, különösen miután a fagyasztóból egy karajdarabnak látszó tárgy is kikoppan, ekkor belobban az ember agyába: Dubarry.