Ezúton mondok köszönetet Lee Lescazénak, aki a recsegő telefonvonal
másik végén sohasem vesztette el türelemét; Paul Steigernek, aki
biztosította számomra a tervezettnél hosszabbra nyúlt szabadságot; Karen
House-nak, aki már akkor is hitte, hogy megfelelő távol-keleti tudósító
leszek, amikor nekem erről még sejtelmem sem volt; Mary Ellen
Barnernek, John Fitzgeraldnak és Elinor Lander Horwitznak a kézirattal
kapcsolatos megjegyzéseikért; Melissa Biggsnek, aki fáradságot nem
kímélve ellenőrizte a tényeket; Michael Lewisnak a szomszédi jó tanácsért
és ihletért; Deborah Arnosnak, Christiane Amanpounak, Nora
Boustanynak, Jacki Lydennek és Milton Viorstnak a háborús övezetekben
nyújtott jó társaságért; és David Chalfantnak, bátor ügynökömnek, aki
nélkül ez a könyv soha meg nem született volna.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani azoknak a muzulmán
asszonyoknak, akik a sok akadály ellenére befogadtak maguk közé.