Csak akkor fogjon e könyv olvasásának, ha önmagát eléggé erős
idegzetű, józan és sokat kibíró embernek tartja. Lehet ön akár nő, akár
férfi, sőt talán fiatal ember is – legyen rá elkészülve, hogy amit
olvasni fog, az maga az árnyék. Az emberiség ugyan kétségtelenül
fejlődik, de a huszadik században voltak olyan pillanatok – és ezek
olykor évekig vagy évtizedekig tartottak –, amikor a tudás, a fejlődés
helyett annak árnyéka borult rá sokakra. Amikor nem látszott semmi
jó, csak a Rossz uralt el mindent.
Ha elolvassa ezt a könyvet és kissé szomorú lesz tőle – az jó jel.
Ha elolvassa és utána ökölbe szorul a keze, dühös lesz és átkozódik –
az még jobb jel. Mert remélem, ön sem tűmé el mindazt, ami sajnos
abban a már elmúlt században igenis megtörtént. Hazudjon bárki
bármit, az a század volt eddig a legrosszabb, a legkegyetlenebb, a
legreménytelenebb – százmilliók számára.
Mi mégis azt mondjuk: van fejlődés, van fény. És reméljük, az
árnyék többé nem borul rá senkire.