1900 EGY FORRÓ És PÁRÁS AUGUSZTUSI REGGELÉN a párizsi Sorbonne egyetem
egyik zsúfolásig telt előadótermében David Hilbert, a Göttingeni Egyetem
professzora előadást tartott a Nemzetközi Matematikai Kongresszus
hallgatósága előtt. Hilbertet ekkor már a kor egyik legnagyobb
matematikusának tartották, s a professzor most vakmerő dolgokat készült
mondani. Nem arról akart beszélni, amit már bebizonyítottak, hanem az
ismeretlenről. Ez eltért az összes addigi szokástól, és a közönség is
hallhatta, hogy Hilbert feszülten fogott bele annak felvázolásába, hogyan
látja a matematika jövőjét.