Több mint hét évtizeddel azután, hogy a második világháború fenyegető viharában megszületett, a Manhattan-terv lassan legendává fakul. Az irdatlan hanfordi termelőreaktorok, a nyolcszáz méter hosszúságú Oak Ridge-i urándúsító telep, a több százezer munkás, akik megépítették és működtették a roppant gépezetet, amelynek létezését mindeközben sikerült titokban tartaniuk - mindez egyre inkább a távolság ködébe vész, és már csaknem teljesen elhomályosul az új-mexikói fennsíkon, Los Alamosban létesített titkos laboratórium, ahol a bombákat megtervezték és megépítették. Lassan feledésbe merül a karizmatikus igazgató, Róbert Oppenhelmer amerikai fizikus, akinek nevét a háború után dicsfény övezte, amíg ellenségeinek nem sikerült besározniuk őt, sőt elfelejtődik a magányos B-29-es bombázó, amelyet a pilóta anyjáról idétlen módon Enola Gaynek neveztek el, akárcsak az elpusztított város, Hirosima és a majdnem teljesen romba dőlt Nagaszaki.