Róla írni annyit jelent, mint elhagyni, válogatni. Aligha van még a 19. században valaki, akinek az életéről olyan sok dokumentum maradt fenn, mint Heinrich Schliemannéról: 60 000, egyesek szerint 80 000 levél, 18 napló, 10 könyv, közöttük egy önéletrajz, és számtalan cikk német, angol, amerikai, francia, olasz és görög újságokban. Ez éppenséggel nem könnyítette meg a könyvvel kapcsolatos kutatásokat.
Tizennyolc esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor írtam először Schliemannról. A könyv, amely a Múltunk nyomában címet viselte, témájául „az archeológia legnagyobb kalandját” választotta, és nem tért el semmiben a hagyományos Schliemann-képtől. Hét évvel később Schliemann megint fontos szerepet játszott az egyik könyvemben, Az elsüllyedt Hellászban, és ennek megfelelő alapossággal gyűjtöttem és kutattam fel hozzá az anyagot.