A kezdet – az igazi kezdet. Ez volt a hely.
Itt kezdődött az írott történelem, itt kezdődött a mitológia. Itt alapították meg az emberiség történetének három leghatalmasabb vallását. Mintegy kétmilliárd keresztény, zsidó és muzulmán, szerte a világon, tanulja szent könyveiben: ezt a helyet választotta ki istenük az ember teremtésére.
Két hatalmas folyam, az Eufrátesz és a Tigris egyesül itt lassan hömpölyögve, és minden világtérkép jelzi a helyet, ahol egymásra találnak. Pedig egyáltalán nem látványos jelenet. Mint a két egyesülő folyam, némák a partokat szegélyező datolyapálmák sűrű sorai is. A nap és a hold, mikor végigvonul e kopár sivatag felett, minden nap és minden éjszaka visszatükröződik a csendes vizeken.
Az emberiség nagy része szerint itt ringatták a homo sapiens bölcsőjét, itt volt az elveszett paradicsom.
A két vízfolyás között, ott, ahol találkoznak, keskeny, zöld csík húzódik. Lomha örvényekkel köszönti itt egymást az Eufrátesz meg a Tigris, s egyetlen folyammá, a Shatt al-Arabbá egyesülnek, amely egy pálmák szegélyezte kanyar mögött hamarosan eltűnik a szem elől. Ott, ahol a két folyó egymásba torkollik, álldogál egy elárvult kis vendégfogadó. A három vendégszobából, a hallból és a napkelet irányában, a Tigris felé nyíló, még nagyobb teraszból álló, egyszerű ház bejárata felett nagy betűk hirdetik hatásos nevét: Vendégfogadó az Édenkerthez.