Hány Japán van? Ez a sajátosan megszerkesztett kötet arról szól, hogy éppen annyi, ahányan vagyunk, és sokan vagyunk, akik szeretnék, ha éppen az ő Japánjuk lenne az igazi, az egyedül hiteles, a meggyőző. Japán ettől tűnik titokzatosnak, megfejthetetlennek, misztikusnak, „távol-keletinek”.

E kötet négy ember Japánja, a különleges szemmel és szemlélettel bíró Czabán Gyurié, Jókuti Andrásé, Verbőci Patríciáé, s az eredeti belső látású Ferber Katié.

Nagyrészt Gyuri, András és Patrícia adja a vizualitást a kötet esszéihez, sőt amikor Kati írásaihoz kerestünk illusztrációt, gyakran kényszerültünk a japán archívumok valamelyikéhez fordulni.

Mindegyikünknek van Japánja, azoknak különösen, akik sohasem éltek vagy éppen voltak Japánban. Mindenkinek van Japánja aki itt él(t) vagy éppen itt dolgozik, gyereket nevel, bevásárol, főz, mos, takarít.

Férjként is van Japán, egy másik, a megbízható, pontos, precíz, kiszámított és kiszámítható, a halk szavú vagy éppen csendes, sőt - az órákon át hallgató Japán. Ez utóbbi szinte mindenki kedvence, hiszen a hallgatás mögé oly sok minden odaképzelhető. S a fantázia meglódulásánál nincs kellemesebb, hiszen vitathatatlan érvényességű és örömet okoz.

Japán mindannyiunk illúziója. Vágyaink megtestesítője. Japán mindaz, amit mi nem tudunk elérni, de folyamatosan vágyunk rá.

Japán az a világ, mely a bennünket körülvevő valóság szörnyűségei elől ígér menekvést.

Japán mindent tud, amit mi nem. Japán mindent megvalósít, amit mi nem. Hisz valljuk be magunknak s így olvasóinknak is: Japán akkor a legjobb hely, ha még sohasem láttuk.