Zan, a borz épp egy ilyen meghitt, meleg, azonnal beköltözhető
odút keresett. Csak be kellett másznia, összegömbölyödött, és már el
is szundított. Szerencsétlenségére egy Zanussi mosógépet nézett ki
magának. A gép tulajdonosa, a petersfieldi Min Muldon nem vette
észre a szennyes ruha alá bevackolódott állatot, és gyanútlanul
beindította a gépet. Az ébresztő meglehetős gorombára sikeredett:
Zan nyakába forró mosószeres víz zúdult, aztán az a pörgés..., amíg
csak Min ki nem kapcsolta a gépet, és fel nem fedezte a kábult,
elázott, de egyébként sértetlen jószágot!
Zant - akit ezután a Zanussi mosógépről neveztek el, amiben
találták - sürgősen átszállították a surreyi Hydestile Vadvédelmi
Menhelyre, ahol, dacára a megpróbáltatásoknak, azonnal visszatért
kedvenc időtöltéséhez: keresett egy kényelmes, sötét zugot,
összegömbölyödött, és elaludt.
Cindy, a Jack Russel terrier egy felhagyott bányaakna csapdájába
esett. Rendőrök, tűzoltók és az állatvédő liga emberei egyesült erővel
próbálták kiszabadítani. Saját életüket kockáztatva próbáltak eljutni a
beomlott tárna végébe, ahonnan Cindy segélykérő vinnyogása
hallatszott. Cindy gazdái ezalatt aggodalommal telve várakoztak a
bejáratnál. Négy napon át folyt a küzdelem, de úgy tűnt, lehetetlen
eljutni a tehetetlen, egyre reménytelenebbül és halkabban siránkozó
jószághoz. Végül a hatósági emberek megtanácskozták a dolgot, és
úgy döntöttek, ahelyett, hogy Cindyt hosszú, gyötrelmes éhhalálra
ítélnék, ráomlasztják a tárnát. Szakembereket hozattak, akik
bekábelezték az öreg bányajáratokat, és óriási robajjal
berobbantották.